A HLT minden tagja merõben elkötelezett a felelõs állattartás gyakorlásában és annak terjesztésében. Elég sûrûn elõfordul közös illetve magán sétáink, -állatorvosnál tett látogatásaink során, hogy más állattartókkal találkozunk. Ilyenkor nem ritkán szóba kerülnek a felelõs állattartás írott és íratlan szabályai.
Tapasztalataink szerint gyakorta találkozunk jóhiszemû állatbarátokkal, akik még a régi hiedelmek alapján, vagy korszerû információk híján tartják, nevelik, etetik, kedvenceiket.
Ilyenkor mindig türelmesen igyekszünk a helyzethez mérten a legtöbb érthetõ információt átadni, vagy csak elirányítani beszélgetõ partnerünket, hogy egy-egy témában hol, kitõl tud megfelelõen tájékozódni.
Sokszor egy rövid és érdekes beszélgetés már elindítja az embereket a felelõs állattartás tanulmányozásában, vagy ha mégsem legalább az elsõ lépést megtettük ahhoz, hogy bizonyos dolgok már ne legyenek ismeretlenek hallgatóságunk számára.
Ezen hasznos beszélgetések során sokszor kiderült, hogy a legfogékonyabb, legérdeklõdõbb korosztály a tinédzser kor elõtt álló 10-12 éves gyermekek. Innen adódott az ötlet, hogy mivel néhány civil szervezet illetve alapítvány már elkezdett iskolákban elõadásokat tartani a témában, mégis rettenetesen kevés az ilyen rendezvény.
Pedig a magyarországi kutyatartási állapotok változtatásához ez is hozzá tartozik, sõt hosszú távon kulcs fontosságú!
Megszerveztük, hogy egyik tagunk régi iskolájában, 1 órás elõadás során megosszuk a hirdetett kutyatartás alapjait, elveit, szabályait az érdeklõdõ gyermekekkel.
Elõadásunk már a kezdetekkor érdekesnek bizonyult, hiszen a 3 elõadó munkáját 3 leonbergi segítette.
A két serdülõ kutyus Amy és Amira, illetve a hatalmas termete ellenére leósan báránylelkû Alfi nagy sikert aratott a gyerekek körében. Szinte megrendezett módon tudták a kutyák mikor kell a háttérben az elõadókat meg nem zavarva csendben maradni, s mikor lehet a lanyhuló figyelmet egy-egy váratlan pacsival, lefetyeléssel, hanyatt-vágódással ismét a pódiumra csalogatni.
Elõadásunk során –melyhez az iskolától kapott vetítõ segítségével képeket is csatolhattunk- Fruzsi doktornénink részletesen mesélt a rendszeres orvosi kezelések fontosságáról, a manapság egyre sûrûbben szóba kerülõ ivartalanítási mûtét elõnyeirõl, valamint a chip beültetésének folyamatáról, annak hasznosságáról!
A meglepetés közös volt, hiszen együtt jöttünk rá, hogy egy chipeztetés ára azonos, egy, a gyerekek által is használt mobiltelefon-feltöltõkártya értékével, mely nekik is nem ritkán csak 1 hétig elegendõ. Így elég jól szemléltettük, hogy milyen minimális anyagi lemondással jár, ha kedvencüket azonosíthatóvá szeretnék tenni egy bármikor bekövetkezõ, akár ijedtségbõl adódó kóborlás esetére.
Másik tagunk, János segítségével (aki a Pilis-Budai kutyamentõk oszlopos tagja) szemléltethettük a gyerekeknek, hogy egy talált kutya utcáról való mentése , haza- vagy új gazdihoz juttatása mennyire összetett és embert próbáló feladat, melyet nehezít, hogy hazánkban még semmilyen hivatalos szerv, hatóság nem támogat. Ezek a megoldandó problémák kizárólag önzetlen állatszeretõ emberek szabadidején, anyagi felajánlásain múlnak. (Ez nem összekeverendõ egy sintér, vagyis gyepmester egészségügyi elõírásoknak megfelelõ tevékenységével!)
Elmondta, mit tehetnek a gyerekek saját kutyáikkal, hogy elkerüljenek egy szökést, vagy riadalom okozta kóborlást. Amennyiben mégis elõfordulna, úgy mi a teendõ, hogyan, milyen módszerrel van esély egy elveszett kedvenc megtalálására. Ugyan így, ha elveszett állatot találnak, úgy felnõttek bevonásával, hogyan tudnak a gyerekek az állat segítségére lenni, saját biztonságuk, épségük megõrzése mellett.
Az elõadás rám osztott részében a kutyatartás hétköznapjairól, az együttélés szabályairól meséltem. Szóba kerültek a sétáltatás, iskoláztatás, autóban történõ utaztatás alapszabályai. Az azonosításra szolgáló biléta és chip ekkorra már nem volt újdonság nekik. Néhány szó esett a kutyáinkkal töltött vakáció örömérõl, illetve mi a teendõ, ha kedvencünk nem tarthat velünk nyaralásunk során. Szintén kiemeltem, hogy egy család szemszögébõl miért fontos a megfelelõ táplálás, az élõsködõk elleni védekezés, oltások, szõrápolás. S egyáltalán a kutya egész lényéért felelõsséggel tartozunk. Aki kutyatartásba kezd, annak egy életen át vállalnia kell kedvencének testi, szellemi, lelki teljességének megõrzését, fenntartását. A kutya családi kedvenc, tehát kiegyensúlyozottsága, lelki állapota épp oly figyelmet kíván, mint bármely fent említett teendõ.
Igyekezetünket, mely célul tûzte, hogy a gyerekek korának megfelelõ, érthetõ elõadást nyújtson, szerencsére siker koronázta. A végén feltett rövid összefoglaló kérdéseinkre nagyszámú helyes válasz is érkezett, mely figyelmüket bizonyította.
Végül kutyáink is példásan helyt álltak a simogató kezek hada alatt, s mi elégedetten néztük a lassan távozó, csivitelõ, közel 50 fõs gyereksereget.
Reméljük, elõadásunk csak valaminek a kezdete volt, és hozzájárultunk néhány család helyes kutyatartási szokásainak kialakításában, megerõsítésében.
Fenti témában iskolák, fiatal közösségek meghívását szeretettel várjuk!
Képgaliéria megtekintése
Sz. Ildikó
Hungarian Leonberger Team
