A leó "iskoláztatása", nevelése:

6 hónapos kortól kiállításra is vihetjük, kezdetben persze csak az élmény miatt, hogy megszokja azt a környezetet, azokat a szituációkat, melyek egy kiállítás velejárói. A leonbergit lehet kutyaiskolába vinni, de tudni kell, hogy nagyon későn érő típus, még sokáig kölyök marad lélekben, bőven egy éves kor után is. Könnyen és szívesen tanul velünk, könnyen motiválható. Szép szóval mindenre megtanítható, szigorú, tekintélyelvű kiképzés nem hogy nem célravezető nála, hanem egyenesen káros lehet! A leonbergi elsősorban nem munkakutya hanem családi kutya, társ, ennek megfelelően szabad vele bánni.

A leonbergi óriás termetű kutya, felnőtt korára, ami alatt 2 -2,5 éves kor értendő, a kanok akár 80 kg-ot is meghaladó testsúllyal rendelkeznek, ezért fontos a feltétlen engedelmesség megkövetelése, amelyet csak következetes és szereteten alapuló neveléssel érhetünk el. A kiegyensúlyozott leó öntudatos, csak akkor ugat, ha oka van rá, nem fenyegető a fellépése, inkább barátságos, játékos, mindig megőrzi nyugalmát. Nem jellemzi támadási kedv, nem félénk és nem agresszív. Természetesen már másfél éves kora körül teljesíti a kísérő és házőrző kutya feladatait, noha semmiféle őrző-védő kiképzésre nincs szüksége, ő ezt "alapból" tudja, és - ha megfelelő volt eddigi nevelése -, soha nem él vissza erejével.

A leonbergi nem sportolásra kitenyészetett kutya, nem fog sok kilométert a bicaj mellett futni, nem fog agilitizni, (mindez a növekedőben levő leó izületeinek káros is lehet!) viszont szívesen vesz részt olyan sportfeladatokban, ahol gazdájával együtt sétálhat, és amit legjobban imád; úszhat. A megerőltető mozgások helyett jobban kedveli a nagy, közös családi kirándulásokat, erdei sétákat, úszkálást a tóban, de a városban járva sem hoz kínos helyzetbe bennünket, és utazni is egyszerű vele. A kiegyensúlyozott idegrendszer és gazdájának, annak családjának feltételnélküli szeretete teszi alkalmassá, hogy minden élethelyzetben nagyszerű társ legyen.