Naponta többször leesett a vércukor szintje, de reggelre rendszeresen, ilyenkor elvesztette az eszméletét, kimerevedett, gyorsan szőlőcukrot kapott és pár perc múlva mindig jobban lett.

Iszonyatosan atkás volt a füle, átmenetileg megvakult, tele lett a szeme szaruhártya fekéllyel, szőrtüszőatkája volt, kihullott az összes szőre, teljesen kopasz egérke lett belőle. A hab a tortán a légcsőszűkülete volt, ami még tetézte amúgy is labilis egészségét.

Mint említettem 4 hétig egy falatot sem evett vagy ivott önállóan, majd kb. a 4. héten egyszer csak odament a tányérkájához, amikor a többieket etettük, mert ugyebár Neki is mindig adtunk a tányérba is enni, hátha megkóstolja. Akkor a 4. héten, egyszer csak odament a tányérkájához és kivett egy darabka konzervet és azt megette. Örömömben elsírtam magam.

Ettől kezdve mindig eszegetett Ő is a többi kutyussal, de ez kevés volt ahhoz, hogy életben maradjon, tovább kellett mesterségesen etetni. Így telt el 3-4 hónap, míg szép lassan egyre többet evett és a sok kezelés eredményeképpen lassan elkezdett kinőni a kihullott szőre, elmúlt a szaruhártyafekélye, egyre többet evett és elkezdett úgy kinézni, mint egy kiskutya.

Így lett nekem Peggykém, akit természetesen nem adtam  vissza a hölgynek, akitől elvettem.

Most Peggy egy teljesen egészséges, jókedvű, erőszakos, igazi kis Yorki lány, földig érő szőrrel. Szerencsére a légcsőszűkülete sem okoz neki gondot.